Pénz erre, pénz arra pénz mindenhova. Folyton kompromisszumot kell kötni, hogy mit csináljunk. Menjünk kirándulni vagy inkább lakást újítsunk. Vagy csak dolgozzunk látástól vakulásig? Mindezt azért, hogy tudjuk fizetni a hitelt, mert van már lakás, autó, minden, amit csak akarunk. Épp csak életünk és szabadidőnk nincs. És ha így megy ez még sokáig akkor egészségünk se lesz. De szerencsére még csak harminc év van hátra és törlesztettünk is mindent. Akkor majd felszabadulhatunk.

De mindez egyszerűen megoldható, ha van gazdag felmenőnk. Ha előttünk már valaki ezt az utat kijárta, akkor nekünk nem kell semmit csinálni csak lógatni a lábunkat és élvezni, hogy mindent készen kapunk. Akkor minek nekünk kínlódni? Minek valamit is tenni? Elég hogyha csak nagyképűek vagyunk és magasról teszünk mindenre és mindenkire. Kikönyöklünk a BMW ablakán, feltoljuk a napszemcsit és füttyögtetünk a csajok után. Persze ha van valami a lábunk között, ami lógándozik. Ha nincs, akkor beülünk a kis csajos Bogarunkba, az öt centis körmünkkel próbálunk kitolatni a parkolóból, ha nincs elég hely hát csinálunk. Egy kocc itt, egy karc ott és máris kint vagyunk. Ez a szerencsésebb eset, de van, hogy a magas sarkútól nem tudunk időben fékezni a pirosnál és beleszaladunk az előttünk álló BMW-be. Kiszáll egy felzselézett hajú figura, valami ráfeszülős farmerben, hegyes orrú kopogós cipőbe. Olyan ideges majd szétveti az ideg, hogy ki az ördög mert nekimenni az ő drága kocsijának. Amikor viszont meglátja, hogy ki ül a másik autó kormánya mögött elszáll minden dühe és  rózsaszín ködbe borul minden. Megbeszélik, mindenki intézi a saját autója baját és este találkoznak.

Mindezt hosszan néztem. Annak az üzletnek a pultja mögül, ahol épp dolgozok napi 12 órában, hogy tudjak végre kezdeni egy saját üzletet. Nekik már kitapodták az utat és mégsem tudják értékelni. Most én kijárom az enyémet és remélem az én gyerekeim, nem lesznek ilyenek.  Ilyen az élet van aki vagyont örököl és van aki viszeret, ilyen élet.